Cimbali10 visszatekintő – 2007

A maroknyi 2006-os koncert után egy meglepően eseménydús 2007-es esztendő következett a zenekar életében. Több nagy fesztiválon is ott lehettünk - ami mai szemmel nézve hihetetlen, hiszen ekkor még csak egy néhány számos demo lemezünk, a Feketén - fehéren volt elérhető.

Az évet Gödöllőn kezdtük, abban a Művészetek Házában, ahol 2014 óta próbatermünk is van. De visszakanyarodva a gödöllői koncertre, az valahogy így nézett ki:

 

Szóval megindult a koncertgépezet és egy féléves zenekarhoz képest tényleg menő helyeken játszhattunk és olyan élményekkel lehettünk gazdagabbak, amik sok-sok erőt adtak az elmúlt évek munkájához. Márciusban a Fonóban ünnepeltük Gellért 18. (tizennyolcadik!!) szülinapját aztán jöttek az újabb és újabb prominens helyszínek...

RÉGI WESTBALKÁN

SAVARIA KARNEVÁL

MŰVÉSZETEK VÖLGYE

A38

Volt koncert még a Szigeten, a Roma Sátorban, a Balkán Hangján a régi Almássy Szabadidő Központban és még sok-sok vidéki helyszínen is. De a koncertek mellett fontos volt, hogy elkészüljön végre az első teljes studióanyag is - így született meg 2007 nyarán a TransbalkanExpress, a legeslegelső nagylemezünk. Végre Esztert is hallhattuk lemezről, Geri ezen már elektromosgitározott, Gellért meg Pál István Szalonnával hegedűpárbajozott.

Szóval tevékeny év volt 2007 és nagyon fontos is a zenekar történetének szempontjából. Ekkor történt először, hogy tudatosan nekiálltunk koncerteket szervezni, következő éveket előre megtervezni és folyamatosan javulni minden területen. Ekkor kezdtük elkapni a rock'n'roll életérzést (lásd mellékelt kép). Bali kőkeményen összefogta a csapatot, minden info profin áramlott és pörögtek az események. Alig jött ki a TransbalkanExpress, mi már új számokon kezdtünk el dolgozni.Eszti 072

Kerek évfordulókból 2007-ben sem volt hiány, a már említett Gellért mellett Geri is 18 éves lett, Bali pedig megkezdte a harmadik X koptatását. Egy kis érdekességet vadásztam Nektek a belső levelezésünkből (nem kis nehézségek árán), amit Bali küldött nekünk:

"Pénteken buli előtt Debrecenben kéne próbálni, és azt se
feledjétek, hogy ottalvás van, szombat reggel disznóvágás, meg
30 éves szülinapom!!! :)"

Ha valaki magára ismer és részt vett az ominózus disznóvágáson, az kérjük jelentkezzen, mert mi a zenekarból nem emlékszünk rá. Holnap jövünk 2008-cal, ahol is...

És persze nagyon-nagyon várunk a Fonó Budai Zeneházba március 5-én a 10. szülinapi koncertünkre! Klikk a plakátra bővebb infoért!

Cimbali10 visszatekintő – 2006

Éééés megszületett…

2006-ot írunk, még szinte senkinek sincs okostelefonja, még él Magdi néni a Barátok Köztben és Budapesten elkezdenek járni a Combino villamosok a “négyes-hatos” vonalán. Na pont ekkor történt az, hogy megalakult a Cimbaliband néven elhíresült zenekar, méghozzá Unger Balázs (alias “Cimbali”) vezetésével. Akinek eddig kérdés volt, hogy honnan jött a zenekar neve az már a tíz részes visszatekintő sorozatunk elején választ kapott kérdésére.

2006 tavaszán kezdődött az egész. A pontos részletekről Bali fog mesélni a Fonó Budai Zeneházban, március 5-én. Azért az a kezdet megérne egy epizódot a fent említett “kultuszsorozatban”, de erről majd tényleg élőben. Az ősCimbaliband ebben a felállásban kezdett el működni: Unger Balázs (cimbalom, ének), Boda Gellért (hegedű), Wertetics Szlobodán (harmonika), Rodek Krisztián (tamburabrács) és Pataj Péter (nagybőgő). Bali korábban az Állami Népi Együttes cimbalmosa is volt, ám mindig is vágyat érzett arra, hogy kipróbálja magát más műfajokban és a környező népek népzenéjében is. Játszott Dresch Mihály mellett, zenélt amerikaiakkal, zenét gyűjtött Erdélyben és Romániában is. Két szólólemeze (Forduló, Második forduló) után eljött az ideje, hogy a hozzá hasonlóan gondolkodó zenész barátaiból zenekart verbuváljon. Ebből alakult ki tíz éve a Cimbaliband, a már fent említett tagokkal.

2006 május 26 – szapora szívverések, a helyszín; Mátyásföld Erzsébetligeti Színház. Öt feltűnően jól öltözött fiatalember kiállt a színpadra és eljátszotta a negyven perces műsorát, ami alatt azon izgultak, hogy ne legyen visszataps, mert nem próbáltak össze több számot. Íme az elkövetők:elso

 

Ezt követte még egy gyöngyösi és egy székesfehérvári koncert novemberben aztán kiderült, hogy valami hiányzik a történetből; egy női énekhang. A nehéznek tűnő feladatot könnyen orvosolta a banda; Bali és Gellért városában szólóénekesként szerepelt akkoriban a Turai Énekmondók-nál Szita Eszter, a mi Esztink, aki örömmel állt ki a férfikoszorú elé énekelni december 2-án, Jászfényszarun és azóta is minden alkalommal! :)

Nagyjából ezidő tájt történhetett, hogy Bali hazalátogatott Szadára a családjához, ahol meglepetten tapasztalta, hogy Geri öccse rockzenészi ambíciói ellenére népzenére gyakorol basszusgitározni. A feladat adott volt: decemberben még két Cimbaliband koncert volt hátra a Vörösmarty téren – ezekre kellett Gerinek megtanulnia a műsort. A koncertek lementek, immáron Gerivel a fedélzeten csak egy dolog nem volt tiszta: hogy fér el egy zenekarban bőgő és basszusgitár együtt? Mindenesetre így zárta a Cimbaliband 2006-ot és indult neki a 2007-es évnek…

Kattints a képre és ismerkedj meg a szülinapi programunkkal!

12604817_10156367857145577_6762939943883441828_o

 

11063066_976006392424699_1387215882_n

A folkzene Gordon Ramsay-e dícsérte a magyar ízvilágot

Anglia legnagyobb világzenei magazinja, az fRoots írt ajánlót legutóbbi lemezünkről!

„A lemez egy nosztalgikus-időutazós tisztelgés Budapest – mára már elhagyatott – vidámparkja előtt! A cimbalom Chuck Berry-jének kikiáltott Unger Balázs vezette zenekar a virágzó magyar bulizós rock and roll és az autentikus magyar, roma és szerb zene kőkemény ütköztetésével és egybegyúrásával hozta létre a Vidámparkot – az élménypark szebb napjainak ünneplésére!”

Ezzel az ajánlással találkozhat világszerte mintegy 40 000 olvasó, aki az fRoots magazin márciusi számát kézbe veszi. A publikáció nagy megtiszteltetés és nemzetközi szintű elismerés a Cimbaliband zenekarnak, hiszen a szaklap ezidáig kevesebb figyelmet szentelt hazánk népzenei-világzenei kultúrájának. Sebestén Márta, a Muzsikás együttes, a Söndörgő és Palya Bea büszkélkedhet fRoots magazin megjelenéssel, illetve mostantól a Cimbaliband zenekar és a Vidámpark album.

Az fRoots szerkesztőségébe a világ összes világzenei és folkzenei kiadója eljuttatja a gondozásukban megjelent albumokat, ez 3-4000 db CD-t jelent. A Fonó Budai Zeneház által küldött évi 10-15 album apró porszemnek tűnik a sivatagban.
Pont ezért váratlan, egyúttal jelentős elismerés, hogy publikálásra méltónak találták ezt a hamisíthatatlan magyaros dallamokkal és hangszereléssel készített albumot, mely a zenekar szerint is elsősorban a hazai közönséget célozta meg, így különösen váratlan a nemzetközi elismerés.
A nép-, és világzenére specializálódott különleges magazin 1979-ben, Southern Rag néven indult útjára, 1998-ban kapta meg végleges nevét, fRoots. Főszerkesztője ma is az egyik alapító tag, Ian Anderson. Az irányadó szaklap szerkesztői 1986 óta minden évben kihirdetik az aktuális évben legjobbnak tartott 5 lemez címét, köztük az év lemezét, valamint rendszeresen szerepet vállalnak élő zenei produkciókban, koncertsorozatokban.
Mivel is mondhatnánk köszönetet? Felülünk a hullámvasútra!

dresch_plaki_ok

Csere-bere fogadom!

Tizenkét év után újra egy színpadon Dresch Mihály és Unger Balázs

   A régi idők közkedvelt gyermekjátékát juttatta eszembe a Cimbaliband zenekar új produkciója. A programajánlót olvasva az az ember érzése, hogy két nagyszerű zenész munkássága és művészete tükröződik vissza felnőtt életükben. Unger Balázs, a Cimbaliband vezetője két évig volt tagja a nagyszerű magyar jazz szaxofonos, Dresch Mihály Quartetjének. Ezalatt rengeteg hazai koncerten kívül London, Párizs, Stockholm és Berlin színpadain is megfordultak együtt. A sikerek után hirtelen elváltak útjaik. Unger Balázs a Magyar Állami Népi Együttes hivatásos cimbalmosa lett, míg Dresch Mihály továbbra is a saját jól kitaposott zenei ösvényein haladt tovább. Utolsó közös fellépésük 2003 márciusában volt a Fonóban, ahol az amerikai Archie Shepp szaxofonos volt a Dresch Quartet vendége. A Cimbaliband 2006-os megalakulásában nagyon nagy szerepet játszott a Dresch Quartetből hozott útravaló, Unger Balázs a mai napig kamatoztatja a náluk megszerzett jazz zenei elemeket zenekara dalaiban.

Március 22-én vasárnap este 12 év csend után ismét közös műsorral készül a két nagyszerű zenész, de a helyzet most fordított! Unger Balázs zenekara látja vendégül Dresch Mihályt! Felcsendül majd több régi Dresch Quartet dal kicsit más köntösben, de a Cimbaliband dalok sem úszhatják meg Dresch Mihály legendás szaxofon improvizációit! A műsor országos premierje az erre legméltóbb helyen kerül bemutatásra, a Cimbaliband főhadiszállásán a gödöllői Művészetek Házában.
Dresch Mihály: várakozással nézek a koncert elébe!
Hogyan emlékszik vissza az ezredforduló Dresch Quartetjére, melynek Unger Balázs része volt?
Jó szívvel emlékszem vissza arra az időszakra. Több hazai és nemzetközi koncerten játszottunk együtt Balázzsal, majd más utat választott, az autentikus népzenei vonalra helyezte a hangsúlyt, megalapította a Cimbaliband zenekart, mellyel nagyon szép sikereket értek el,
Ön hogyan került kapcsolatba a cimbalommal, mi motiválta, hogy a jazz zenével ötvözze?
Eleinte felvételeket hallgattam. Nagyon szerettem hallgatni santur-t (perzsa hangszer, a cimbalom őse – a szerk.), Afganisztánban is léteznek olyan hangszerek, amelyek a cimbalomra emlékeztetnek. Nagyon hasonló a cimbalomhoz, de azokat nem ütővel szólaltatják meg, hanem pengetik. A végső elhatározás akkor érett meg bennem, amikor a Lajta együttes – Tendl Pál, soproni cimbalmos csapatának – felvételeit volt szerencsém meghallgatni. Ekkoriban már javarészt fújtam a szaxofont, ezt próbáltam kiegészíteni a cimbalom hangjával. Valahol megvannak az erről készült felvételeim is. Sajnos idővel rá kellett jönnöm, hogy nem tudom egy emberként összeegyeztetni a két hangszert, igény viszont volt rá, így került Balázs a zenekarba. Úgy gondolom, mindketten sokat profitáltunk az együtt töltött időből.
Nosztalgiázik időnként, leül még a cimbalom elé?
Nem, már nem játszom.
Március 22-én ismét együtt lépnek színpadra Gödöllőn, a Művészetek Házában. Várhatóan felcsendülnek olyan dalok is a koncerten, melyeket Unger Balázzsal együtt játszottak az ezredfordulón a BBC-ben a londoni Soho clubban. Milyen érzés lesz ezeket a dalokat feleleveníteni?
Számomra mindenképp izgalmas lesz! Azóta én sem játszottam ezeket a dalokat, úgyhogy nekem is új lesz elővenni, leporolni, felfrissíteni. Érdekes élmény lesz. Kíváncsi vagyok, hogy meg tudjuk-e csinálni, amit elterveztünk, várakozással nézek a koncert elébe!
Dresch Mihály Liszt Ferenc-díjas magyar zenész, érdemes és kiváló művész. A mai magyar dzsessz kiemelkedő alakja, kiváló szaxofonos, aki a magyar népzene és a jazz ötvözésén alapuló saját zenei világot alakított ki.

A 90 perces koncert alatt meggyőződhetünk arról, hogy a régi idők tudás és művészet csere-beréje milyen mértékben tette gazdaggá és sokszínűvé mindkét előadóművészt, az érdeklődő közönség pedig fogadja szeretettel a nem mindennapi koncertélményt, jazz és népzenei varázslatot!
 A Cimbaliband és Dresch Mihály koncertje
2015. március 22. vasárnap 19 óra Gödöllő, Művészetek Háza
hp

Halott Pénz cimbalommal? – Videó pályázat

Pályázat tehetséges animáció és rajzfilm készítőknek, videósoknak! A CimbaliBand és az Audio-Technica HU pályázatot hirdet animációs video elkészítésére Cimbaliband és Halott Pénz – Jöjjünk össze című dalához, mely az alábbi linken hallható:

Várjuk az animációval foglalkozó szakemberek, hobbiművészek
pályamunkáit. A legjobbat felhasználjuk és díjazzuk! Amit a nyertes
pályamunka alkotója kap:
· 75.000 Ft értékű Audio Technica MSR7 fejhallgató, amivel új értelmet nyer a zenehallgatás!
· 35.000 Ft értékű Audio Technica AT2020 mikrofon, a minőségi otthoni hangrögzítés jegyében!
· Egy éven keresztül reklámfelületet biztosítunk honlapunkon 25.000 Ft értékben (4000 látogató/hó)
· Megjelenés – a Cimbaliband YouTube csatornáján, ahol 1200 feliratkozó, és 30000 körüli átlagos nézettség várja videódat!
Beküldési határidő: 2015. március 26.
Ha egy kis lökés kell a videós karrierednek, akkor itt a lehetőség! A
pályázat pontos feltételeiről érdeklődj a cimbaliband@gmail.com címen!

MG_9378

Nők, Pilvax és Ethnopunk

A magyar világzene zászlóshajója, a Cimbaliband még a böjtben sem pihen! 

Március 7-8-án a gödöllői régióban találkozhatnak az érdeklődők Unger Balázs cimbalmos bandájával az immár hagyományossá vált Nemzetközi Nőnap alkalmából rendezett előadássorozaton, ahol a gödöllői művészeti csoportok közül a Cimbaliband is fellép. A két napon át megrendezett, nyolc előadásra az ország számos pontjáról érkezik a javarészt hölgyekből álló közönség, mely várhatóan megközelíti a 2500 főt. A Cimbaliband romantikus és vidám dalokkal egyaránt készül a népszerű eseményre!
Tavaly fergeteges sikerrel, több ezer ember előtt debütált Nemzeti Ünnepünk alkalmából készített Hazám-hazám című zenés-táncos műsoruk Gödöllő főterén. A félórás műsor szereplői a Cimbaliband zenészei, és a világrekorder (2014) Fricska Táncegyüttes táncosai. A zenét Unger Balázs szerezte, a koreográfiákat Moussa Ahmed készítette. Idén március 13-án 16 órától Jászfényszarun, március 15-én délelőtt pedig Turán mutatják be ünnepi műsorukat


A két ünnepi műsor között, március 14-én este nyolctól pedig az együttes kiadója, a Fonó Budai Zeneház (Budapest) színpadán lépnek fel, egy nagyon különlegesnek ígérkező műsorral Cimbaliék.

Hmm, egy pillanat, hogy is van ez? A cimbalom Chuck Berryének bandája és a magyar Gogol Bordólloként is emlgetett zenekar egyazon este a Fonó Budai Zeneház színpadán? Egyrészt cimbalom rock’n’roll, ska-ugrós, népi hip-hop, csibészes cimbalom pop, másrészt cipőbe rakott vonóval való hegedülés és basszusgitáron cimbalmozás vérbeli balkáni hangulattal fűszerezve? Dinamit a színpadon! Energia, lendület, show…!

A CimbaliBand erre az estére a legutóbbi, kizárólag saját szerzeményekből álló Vidámpark című lemezről válogatta ki a legjobb számokat, mely a népi popos irányban mostanában kimagaslóan a legjobb album. Olyan elsöprő energia van benne, hogy az minden különösebb „fúzió” és egyéb erőlködés nélkül összeegyezteti a népdalos és táncdalfesztiválos dallamokat. Népzenei gyökerekből táplálkozik, ugyanakkor valódi cimbalom rock’n’roll bulizene. A sokszínűség egyik nyoma a Vidámpark Habiszti Guszti című dala, Unger Gergő szerzeménye, amely pesti roma szlengben íródott. A zenekartól megszokott színvonalas, lendületes, táncra csábító népzenei előadás és a jó hangulat ez alkalommal is garantált!
Az est másik fellépője a magyar Gogol Bordellóként is emlegetett Gypo Circus 2011 őszi megalakulása óta számtalan sikeres koncertet tudhat maga mögött. Mindenhová jókedvet visznek energikus színpadi előadásukkal. Nyomukban a jókedv úgy kerekedik, mint a legtöbb nő szeme, e gyönyörű és finom férfiak láttán.
S akinek ez sem elég meggyőző ajánlat, hogy nemzeti ünnepünk előestéjét a Fonó-ban töltse, könnyen lemaradhat néhány olyan Gypo Circus számról, melyet Unger Balázs cimbalomjátéka tesz egyedivé és megismételhetetlenné.

„Hölgyeim és Uraim! Csak tessék, csak tessék…!”

15A2048

Beleröhögni az élet pofájába

 Beleröhögni az élet pofájába

A Riff.hu Cimbaliband koncertbeszámolója Olasz Sándor tollából.

Cimbaliband a két vendég Balázzsal (Fotó: Todoroff Lázár)

Megmosolyogtatónak tűnt (első olvasatra legalábbis) egy nagyjából 80 fős helyszínen tartandó bulit „kiemelt jelentőségűnek” látni a sajtóinfóban – ahhoz képest, hogy januárban valósággal kiverni kellett a csapatot a Művészetek Palotájából, korábbi fontos főszerepléseikről nem beszélve! Ám, ha az ő szemszögükből nézzük a történetet, merőben mást látunk. Történetesen azt, hogy a CimbaliBand egy ekkora horderejű koncertet is tökre komolyan vesz – akkor is, ha nem kizárólagosan önzetlen szempontok mentén szerveződött a történet.


 Sokan tudják: február 3. Balázs-nap! (A kapcsolódó népszokások felvázolásától ezúttal eltekintek.) Annak másnapjára talán csak-csak sikerül kipihenni a névnap fáradalmait – gondolhatták Unger Balázsék. A biztonság kedvéért két vendéget hívtak: a Fabula Rasa szaxofonosát, a koncert első pillanatától az utolsóig a színpadon ragadt Cserta Balázst, valamint a digeridoo-t megszólaltató Latorczai Balázst! A Szimpla nívós hangtechnikája „belövését” követően kezdődhetett – a zenekarvezető, cimbalomtulajdonos Unger Balázs szavaival élve – a „Balázsolás-varázsolás”! És jól mondta, mert tényleg az lett belőle! Jókedvű, lendületes, ugyanakkor zeneileg is izgalmas és mozgalmas, magas hőfokon izzó élvezetes előadás.
A tempós instrumentális intró még az összehangolódás főpróbája volt.
A saját dalok hosszú sorát az eddigi utolsó, Vidámpark című CimbaliBand-lemezen található Dúdal nyitotta. Jól jellemzi a buli egészét, hogy a rá következő Úton vagyunk című nóta közben már a legkevésbé sem volt februárian fagyos a hangulat az egyébként nyitott légterű Szimpla Kertben sem a színpadon, sem pedig a nézőtéren! A nem kevésbé vérpezsdítő Vár ránk a világ-ot követően érkezett hozzánk Latorczai Balázs az említett ausztrál eredetű hangszerével. A többé-kevésbé (inkább többé) improvizatív szám eszenciája nagyjából ilyesmi volt: hogyan szólna ausztrál őserdőben egy francia sanzon magyarul, tősgyökeres magyar zenekar kíséretében? Természetesen az ilyenkor „kötelező” cimbalom-digeridoo „párbeszéd” sem maradt el. És lehetett fokozni a fokozhatatlant, az addig történteket.
A CimbaliBand első, nemzetközi vizeket is meghullámoztató sikere, a tűz-pattogású Oppadirida virtuóz, egyszersmind közönségénekeltetős slágere következett, amely – úgy érzékeltem az első sorokban – mindenkit magával ragadott: nemigen hallottam ekkora létszámú nézősereget ennyire aktívan részt venni hasonló akcióban, ami egyértelműen a zenekar érdeme! A Boda Gellért karakteres hegedű-játékával fűszerezett Én az éjjel után az a dal jött, ami számomra a február negyedikét leginkább jellemezte: a hétköznapokra általában vonatkoztatott Hullámvasút című, amely magába sűrített minden faszságot, ami épp aznap esett meg velem. A nap végére – átmenetileg – vesztésre álltam, ám megfogadtam: csak azért is beleröhögök az Élet pofájába, mégpedig közvetlen közelről! Nos, pontosan ez a dal hiányzott az ebbéli elhatározásom megerősítéséhez! És ha nem kellett volna a télikabátomat a kezemben fognom, isten bizony, táncra perdítem volna a feleségemet –  a koncert forgatagában elnézve őt, nem kellett volna unszolnom!
Kellett hát kis fellélegzés, de milyen! Az egyszerre lírai, ugyanakkor rendkívül (faj)súlyos Túl a vízen! Döbbenet. Oldását a „kalotaszegi hajnali találkozása a budapesti turistával”, magyarán a Hello Turiszt képezte. Eredetileg Emil.ruleZ! ugye. Mit mondjak, kicsit viccesen hangzott abban a romkocsmában, amit nemzetközi útikalauzok kiemelten (és megérdemelten) ajánlanak a lazítani Budapesten szándékozó külföldi fiataloknak – nem csak a házi fügepálinkája miatt! Igen, egyfajta bája, de legalább akkora kockázata van a nóta feldolgozásának. A CibaliBand, velük Cserta Balázs azonban a legmesszebbmenőkig gondoskodott arról, hogy az a legkevésbé se legyen giccsbe hajló! Az egyik nagy-nagy kedvencemet, az instrumentális Selyemcsárdást a roma folk ihlette Habiszti Gusztiba oltva hallhattam viszont ezúttal, miközben a virtuozitás már-már cirkuszi produkcióba hajlott. A csárdás visszatérő motívumát ugyanis Unger Balázs bekötött szemmel játszotta cimbalmon – mondanom sem kell: káprázatosan!
Meg is sértődtem volna, ha elmarad a Kiscsillag-nóta: a Ha én lennék a szerelmed széki legényessel egybevarrt feldolgozása, de azt is elővezette a banda, hálistennek és hála nekik! Jelezte ugyan Unger Balázs, hogy „ez a tánc a legényeké, nem a házas embereké”, mégis viszketett a talpam, ám mit tehettem volna a szűk helyen? Két viszonylag új saját szerzeményt követően jött az elsők egyike, az Igénytelen dal – akkora kedvvel és elánnal elővezetve, mintha először hallanánk azt! Majd a kötelező ráadás-blokk…
Mit mondjak ezek után, megvolt-e a „kis” nagykoncert úgy, ahogyan azt megígérték? Hát hogy a vérbe’ ne lett volna meg, akárhonnan nézzük! Egyszerűen észbontó és szédületes volt ez a naptárhoz képest másnapi (és a legkevésbé sem másnapos) Bali-buli!

Íme egy kis ízelítő a hangulatból:

04

138 húrral a legjobbak között

138 húrral a legjobbak között

Január 17-én immáron nyolcadik alkalommal rendezte meg a Művészetek Palotája A Népzene Ünnepét.

A délutáni ingyenes családi programok után este a Tokos zenekar, az Etnofon Zenei Társulás, Both Miklós és a Palimo Story, a PASO és a Pannonia All Star Orchestra mellett a Cimbaliband is színpadra lépett.


Évről évre egyre több pop-, rock- és dzsesszzenész kerül a népzene hatása alá, a műfaj nagy öregjei mellett – többek közt a sikeres tehetségkutató versenyeknek is köszönhetően – egymás után tűnnek fel az ifjú csillagok, és újabb területeket hódít magának a táncházmozgalom is. A Művészetek Palotája rendezvénysorozata évek óta a műfaj – illetve az azzal rokon világzene – legrangosabb előadóit vonultatta fel az egész estés ünnepen, ahonnan nem maradhatott ki a fergeteges hangulatú koncertjeivel a magyar világzenei élet egyik legkeresettebb együttesévé avanzsált Cimbaliband sem.

A rendezvény felvezetéseként a zenekar frontembere, Unger Balázs interjút adott Kossuth rádió Esti séta című adásában, valamint örömmel tett eleget a zenekar a Duna TV Kívánságkosár című műsor meghívásának, ahol a legújabb lemezükről (Vidámpark) játszottak néhány dalt, a szünetben pedig Radványi Dorottya műsorvezető kérdéseire Unger Balázs és testvére, Gergő válaszolt.
„Nagyon nagy megtiszteltetés számunkra a Népzene Ünnepén színpadra lépni, hiszen mindig a legjobb, legkiemelkedőbb zenekarok vannak meghívva, azok kapnak lehetőséget, akik letettek már valamit az asztalra. Ez a nap teljessé teszi mindazt, amit mi is igyekszünk képviselni az autentikus népzenében, nemcsak játszunk, hanem tanítunk is, próbáljuk ösztönözni a fiatalabb zenészeket. Örülök, hogy teltházas volt az esemény, mert fontosnak tartom, hogy minél több ember megismerje népzenénk kincseit akár az autentikus zenekarokon keresztül a Cimbaliband-től vagy akár a PASO-tól!”

A Népzene Ünnepét követően Marton László távolodót kérdeztük az együttes fellépésével kapcsolatban:
Milyen szempontok alapján kérték fel a Cimbaliband-et?
A népzene ünnepe szerkesztésekor arra törekszünk, hogy minél szélesebb körben járjuk körül a műfajt, beleértve a feldolgozott népzenét és a népzenei inspirációból született eredeti zenéket is. Együtt a fiatalokkal és a nagy öregekkel. Valójában csak a minőség számít, az pedig a Cimbaliband esetében vitathatatlan. Ráadásul olyan kisugárzása van, ami nagyon fontos egy ilyen gálaműsornál.

Mi a véleménye arról, hogy a Cimbaliband által játszott könnyedebb stílusú folk alapú zene toborozza majd a híveket az autentikus zenét kedvelők seregébe?
Erre természetesen nincsen garancia, és nem is kell lennie. A hetvenes években progresszív folknak nevezték azt a stílust, amely a népzene, a dzsessz és a rock ötvözésére törekedett. Számomra a Kolinda jelentette a legnagyobb élményt, abszolút a kedvenceim közé tartozott, de ettől még nem kezdtem el érdeklődni az autentikus népzene iránt. Ugyanakkor kiderült számomra, hogy a népzenéhez más úton is lehetett közelíteni, vagyis megnyílt egy kapu, ami addig nem.
Mennyire adható el a Cimbaliband külföldön? Vevők-e a cimbalomra és erre a stílusra nyugaton?
Attól függ, hogy egy klubnak, egy színháznak, vagy egy fesztiválnak ajánljuk-e. Az mindenesetre előny, hogy még tart a balkáni – vagy azzal rokon – zenék népszerűsége, ahogy a könnyed szórakozást kínáló zenék népszerűsége is. De én óva intenék minden zenekart attól, hogy ezt méricskélje. Ennél ezerszer fontosabb az, hogy megtalálja a saját hangját, megteremtse a saját stílusát. Hosszabb távú sikert annak híján nem lehet elérni.
Mennyire fontos egy világzenét játszó együttesnél, hogy ismerje a feldolgozott zene gyökereit?
Nyilván nem árt, sőt, de az érzékenység és az absztrakcióra való képesség fontosabb a tárgyi ismereteknél. Miles Davis mondta egyszer egy tanítványának: „Tanulj meg mindent a dzsesszről és a hangszeredről, aztán felejtsd el az egészet, és utána kezd el játszani!”  Ilyen egyszerű…
2014

Munkálkodott a cimbalmos…

Idén is munkálkodott a cimbalmos!

Sikeres évet zárt a Cimbaliband

110 koncert,17 nap utazás,15 szakadt húr, 500 benzinkutas megálló, 12500 facebook rajongó, 2 nagylemez, 6 külföldi koncert, 20 új videó a youtube-on.

 2014 is nagy sikereket és elismerést hozott számunkra, ugyanis idén januárjától abban a megtiszteltetésben részesültük, hogy Gödöllő Város támogatott művészeti csoportja lettünk, ez által kaptunk próbatermet és még több fellépési lehetőséget. Több mint 110 alkalommal volt lehetőségünk idén a cimbalmot, ezt a csodálatos hangszert közelebb vinni az emberekhez, nem csak itthon, hanem külföldön is. Hazai fellépéseink alkalmával szerepeltünk többek között az M1 Balatoni nyár című műsorában, a Volt fesztiválon, a Sziget fesztiválon a Petőfi Rádió – Volt nagyszínpadán több ezer ember előtt, a Békéscsabai kolbászfesztiválon, a Művészetek Palotájában a Talamba Ütőegyüttes 15 éves jubileumi koncertjén és a Prima Primissima díjátadón. Továbbá felléptünk a Csángó fesztiválon, a Művészetek Völgye fesztiválon a Fonó udvarban, ezenfelül idén decemberben indult útjára az Orient Express című produkció, amelyben mi is nagy szerepet kaptunk.

Lemezbemutatók szempontjából is sikereket könyvelhetünk el, hiszen idén mutattuk be két új nagylemezünket, a Cimbaliband Best of – Cimbalikum-ot és a Vidámparkot. A Cimbaliband Best of – Cimbalikum lemezünkön újra rögzítettük a közönség által legkedveltebb számainkat. A budapesti Kobuci kertben bemutatásra kerülő Vidámpark című lemez pedig az első a Cimbaliband történetében, amelyen kizárólag saját szerzemények szerepelnek. 

Ebben az évben tehetséges zenészekkel is volt szerencsénk együtt játszani, többek között Czutor Zoltánnal, a Belmondo frontemberével léptünk fel a Szigeten és az idén ősszel megrendezésre kerülő őszi nagykoncertünkön, ahol velünk zenélt Petruska András a Megasztárból ismert tehetséges, fiatal gitáros is.
Külföldi fellépéseink is eredményesek voltak, idén felléptünk Szlovákiában az Alsószeli Jurtanapokon, és a Csallóközi Táncháztalálkozó és Nagymegyeri Néptáncfesztiválon. Voltunk továbbá Romániában, Tusnádfürdőn és Sepsiszentgyörgyön, majd Csehországban a Cerveny Kostelec fesztiválon is. Szeptemberben Hollandiába utaztunk Wageningenbe, amely Gödöllő Város testvérvárosa és évente rendeznek találkozókat. 

A hollandiai magyar napokon a Fricska táncegyüttessel turnéztunk együtt. Végül nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy az idén 33. alkalommal megrendezett Isztambuli Nemzetközi Könyvvásáron, a magyar stand november 8-ai megnyitóján képviselhettük hazánkat, ahol nem csak magyar, hanem török dalokkal is készültünk az ünnepi koncertre.


Sikerekben és elismerésekben gazdag év volt számunkra 2014, amelyben nagy szerepe volt támogatóinknak és a közönségnek, akikre mindig számíthatunk. Ez úton szeretnénk nekik is köszönetet mondani és Boldogságban, Egészségben, Sikerekben és Cimbalibandben gazdag Boldog Új Esztendőt kívánni!
Üdvözlettel:

Cimbaliband


ORIENT-2Bplaka-CC-81t-2Bdecember-2B15.

Orient

Cimbalommal az Orient Expressen

A Cimbaliband és a Talamba Ütőegyüttes virtuóz zenészei, a Fricska Táncegyüttes géppuskalábú táncosai, és két fantasztikus színész: Szomor György és Gubik Petra tolmácsolásában mutatja be a gödöllői Művészetek Háza és a békéscsabai Jókai Színház 2014. december 13.-án és december 15.-én Fekete Péter rendező különleges zenés-táncos színházi művét, az Orientet.

ORIENT
zenés színház két részben

Zene:
Szitha Miklós
Grünvald László
Unger Balázs
Dalok:
Zalán Tibor/Szomor György/Szitha Miklós/Grünvald László/Unger Balázs
Forgatókönyv:
Fekete Péter

és tizennégyben kitört a háború. Ledőlt Belgrádnál a Zimonyi  híd, melyen keresztül az Orient Expressz száguldott a két kultúrát, Keletet és Nyugatot összekötni és megismerni szándékozó utazók tucatjaival. A lehetőségek vonatja, amely egyúttal az elegancia, a kaland, a nagy utazás szimbóluma is. Különleges járat, az ismeretlen keresését, a távoli egzotikum felkutatását, megismerését jelképezi. Egy sínpár, mely összeköti Keletet Nyugattal. Egy zakatoló híd, mely átível folyókat, szakadékokat, akadályokat, nehézségeket.
 és ha elindulok, mindent itt hagyok, de ott mi vár, de ott ki vár, egy más világ, milyen világ
 és tizennégyben ledőlt a Zimonyi híd, ezzel megszakadt valami, de jönnek újabb éújabb sínépítők, akik folyamatosan építik a nyugati és keleti életérzést összecsövező Orient Expresszünket, keresik a kalandot, és akadály-legyőző hidakat vernek akaratból, kíváncsiságból, megismerésből, elfogadásból.
Emberfeletti munka a sínépítőé, a vonatvezetőé, de az utazó dolga is embert próbáló, hisz időről időre felrobbannak alattunk a zimonyi hidak, alattunk tátonganak a szakadékok, s ez így lesz mindaddig, míg a megismerés, a megértéés az elfogadás erősebb nem lesz.
A ORIENT-show egy nagy utazás, virtuóz zenében, táncban, dalban elmesélve. Európai népek zenei- és tánckultúráját felvillantó könnyed utazás, de sokkal több is annál, hisz Zimonynál mégiscsak ledőlt a híd tizennégyben, és a háború is kitört. Vajon miért dőlnek le a hidak, vajon még meddig törnek ki a háború kérdezi a rendező két rövid felvonásban, a színház teljes  eszköztárának hadba hívásával, briliáns zenészekkel, táncosokkal, látványos képekben elgondolkodva erről.
Szereplők:
Talamba Ütőegyüttes
Cimbaliband
Fricska Táncegyüttes
Nő: Gubik Petra
Férfi: Szomor György/Vasvári Csaba
A Békéscsabai Jókai Színház tánckara
(Farkas Boglárka, Litauszki Enikő, Török Tünde)
Alkotók:
Koreográfus: Moussa Ahmed
Díszlet/látvány : Fekete Péter
JelmeztervezőPapp Janó
Zenei vezetőSzitha Miklós
Videóanimáció, látvány (videógrafikai csapat): Vámos Zoltán, Szlávik Ágnes, Nagy Attila, Fekete Péter
VilágítástervezőMadarász “Madár” János
Hangmérnök: Szalacsi Attila, Turcsán András, Baranya Tamás
Szcenikus: Egyed Zoltán
Rendezőasszisztens: Gábor Anita
Rendező munkatársa: Koleszár Bazil Péter
RendezőFekete Péter
 Az előadás a Művészetek Háza Gödöllő és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója.
Egy kis ízelítő a műsorból:


prima

Prima Primissima a Müpában

Cimbaliband a Prima Primissimán

A Cimbaliband is fellépett az idén tizenkettedik alkalommal megrendezett Prima Primissima díjátadón, melyet az m1 közvetítésében közel 300.000 ember nézett élőben.


Idén december 5-én rendezték meg a Művészetek Palotájában a Prima Primissima díjátadót. A tizenegy kategóriában odaítélt díjakat a Magyar művészet, tudomány, szellemi élet és sport kiválóságai vehették át.  A díjátadót Böhm György Jászai- Mari díjas színházi rendező, dramaturg és művészeti tanácsadó rendezte.  A műsorvezetők a közönség soraiban köszöntötték Áder János köztársasági elnököt és feleségét Herczegh Anitát, Pintér Sándor belügyminisztert, Matolcsy Györgyöt a Magyar Nemzeti Bank elnökét, Lévai Anikót a miniszterelnök feleségét és Tarlós István főpolgármestert.


A Prima Primissima egy 2003-ban Demján Sándor által alapított és a Vállalkozók Országos Szövetségének támogatásával létrejött elismerés, melynek fő célja a Magyar művészet, tudomány, szellemi élet és sport elismerése, erősítése és eredményeinek megőrzése. A Prima Primissimát 2013-tól Csányi Sándor és az OTP Bank a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának keretein belül gondozza és finanszírozza.


A Cimbaliband a díjátadón egyik legnagyobb slágerét az  Oppadiridát adta elő, ami a világhírű Rough Guide 2011-es világzenei válogatás lemezére is felkerült.  A további fellépők között volt még a Szegedi Kortárs balett, a Mélység és Magasság produkció, melyet Lackvi János költő, műfordító és Alpár Balázs zeneszerző komponált továbbá a Snétberger Ferenc által alapított Snétberger quartet.


Böhm György a Cimbalibanddel való kapcsolatáról, valamint a zenekarral kapcsolatos véleményéről nagyon készségesen egy telefonos interjúban mesélt.



1.     Hogyan talált rá a Cimbalibandre?
Ennek a történetnek az eredője, Kovács Balázs, aki felkért engem, hogy rendezzem meg a Talamba Ütőegyüttes 15 éves jubileumi előadását. Ekkor végignéztem, miket játszott eddig a zenekar illetve kikkel zenéltek együtt. Rátaláltam a Cimbalibandre és onnantól nem volt kérdés, hogy nekik is ott a helyünk ezen a rendezvényen.
2.     Miben tartja különlegesnek a Cimbalibandet, mi a fő erősségük?
Hűha. Hát abban, hogy baromi jók. Isteni, kiváló, amit csinálnak.
3.     Hogy fogadta a közönség a Cimbaliband fellépését a Prima Primissima díjátadón, mik voltak a reakciók?
Mind a Prima Primissimán, mind a Talamba Ütőegyüttes jubileumi koncertjén boldogsággal és örömmel fogadták a zenekart. Olyan jókedvvel, mint amilyen jókedvvel ők is játszottak.
4.     Lát-e arra esélyt, hogy a jövőben, több produkcióban is együttműködjön a Bandával?
Az biztos, hogyha lesz olyan jellegű produkció a jövőben, amit én rendezek, és ahol idézőjelesen „el tudom őket adni” akkor természetesen, feltétlenül.

Videómellékletünkön az ominózus fellépés:

cimbaliband_godollo_A2

Így játszuk mi!

Cimbaliband – Így játszuk mi!

Gödöllői nagykoncert 2014. november 20. 19 óra

A Petőfi Rádió 2013-as “Év felfedezett” zenekara a Cimbaliband idén januártól Gödöllő Város támogatott művészeti csoportja is egyben. Ezért idén már második nagykoncertjükre készülnek gőzerővel a gödöllői Művészetek Házában. A koncert az Így játszuk mi! címet viseli, utalva ezzel a napjainkban reneszánszát élő népzenei hangszereken előadott könnyűzenei feldolgozásokra, melyben a Csík zenekar volt az úttörő folk-zenei fronton. A cimbalom Chuck Berryjeként is emlegetett Unger Balázs és bandája vendége két különböző generációból származó gitáros – énekes lesz . Névszerint Czutor Zoltán a Belmondo zenekar frontembere, valamint Petruska András, a Megasztárból ismert tehetséges fiatal gitáros, egyszemélyes zenekar!

Czutor Zolival már több alkalommal dolgoztak együtt, idén nyáron hatalmas sikert arattak, több ezer néző előtt a Szigeten, a Volt Fesztivál-Petőfi Rádió nagyszínpadán! A gödöllői koncertre már nemcsak Belmondo feldolgozásokkal, hanem Zoli régebbi zenekarának dalaiból, a Nyerstől is válogatnak majd!

Másik vendégük Petruska András, legújabb Metopolita lemezére hívta el közreműködő vendégként Unger Balázst, egy szám erejéig. Innen a kapcsolat a fiatal zenész és a Cimbaliband között. A koncerten elhangzik majd ez a szám is teljes Cimbaliband hangszerelésben, sőt Andris még kedvenc népdalát is el fogja énekelni nagyzenekaros kísérettel!
Végezetül egy kis kóstoló gyanánt az alábbi videón bele lehet hallgatni, hogyan szól a Cimbaliband és Czutor Zoli előadásában a Lesz, volt, van című Belmondo sláger!

DSCN9784

Keleti Koncert Körút

Első állomásunk Nyíregyházára vezetett. A bepakolás és hangbeállás után egy közeli frissen nyílt vendéglőbe látogattunk el, ahol olyan kedves kiszolgálással és finom ételekkel találkoztunk, mint ritkán. Gondolunk itt arra, hogy külön megkérdik a sört habbal vagy anélkül isszuk, majd távozáskor a ház ajándéka egy kis fülhallgatós zsebrádió, aminek sok hasznát nem vesszük, de a gesztus nagyon kedves minden esetre.

Vacsora után elkezdtünk a koncertet, ami igen forró hangulatúra sikerült, köszönhetően a helyi tánccsoportnak, akikből egy társaság olyan lelkes volt, hogy koreográfiával készült a Legényes című számra. Koncert után a Zagyva Banda táncháza következett. A sör és a pálinka mellé előkerült pár fonott kosár, melyben kenyér, kolbász, újhagyma és répa (?) kapott helyet.

Miután a táncosok és főleg mi is elfáradtunk csomagoltunk és indultunk a szálláshelyünkre, Panyolára.

A szállásunk egy vendégházzá alakított parasztház volt, melynek tetőtéri szintjére olyan meredek lépcső vezetett, hogy még józanul is igen megfontoltan kell rajta közlekedni, nemhogy egy-két pálinka után. :) A másik szobában pedig Peti kedvenc állata, egy béka vendégeskedett, akit többször is ki kellett tessékelni.

Másnap délelőtt a helyi értékek (kocsma) felkeresése után (szigorúan csak reggeli kávé) ebédelni mentünk a helyi óvodába. Panyola kb. 600 lelket számlál, innen származik a híres Panyolai elixír, ami mindenre remek orvosság legyen az lelki vagy testi.

Az ovis konyhás nénik isteni babgulyással és kapros-juhtúrós lángossal (Töki Pompos) vártak minket. Majd ezt követően nem utasíthattuk vissza a polgármester invitálását egy két kupica jófajta pálinkára. Könnyed beszélgetés után kaptunk bicikliket, hogy kicsit körbejárjuk a vidéket. Felejthetetlen élmény Pestről kiszabadulni friss levegőre, kedves emberek közé, és karikázni egy nagyot a töltések mentén, majd belemerészkedni picit a Tiszába.

Délutáni próbánkat „sajnos” át kellett rakjuk másnapra, mert visszautasíthatatlan ajánlatot kaptunk, miszerint a pálinkafőzdében vezetnének körbe minket. Betekintést nyerhettünk, hogyan készül a pálinka, milyen hordókba tárolják, stb. Majd következett az elmaradhatatlan pálinkakóstolás. Hosszan terített asztalok, melyeken gyümölcsös tálak (dió, sajt, alma) és húsos tálak (kolbász, szalonna, hagyma) sorakoztak, és emellé több mint 25 féle jófajta panyolai pálinka közül lehetett válogatni. Nem tudtuk mindent végig kóstolni, mert alapból sok lett volna, nemhogy úgy, hogy előttünk állt még az esti koncert. A pálinkákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Külön meg kell jegyezni, hogy a két napos ott tartózkodásunk alatt olyan kedvesség és szeretet áradt mindenkiből, amit nem győztünk és győzünk megköszönni. Arról már nem is beszélve, hogy minden háznál van igazi jóféle házi pálinka, és folyamatosan kínáltak minket, amitől egész jó kedvünk lett.

Az esti koncerten sajnos nem voltak túl sokan, de ez betudható az aznapi ballagásnak. Viszont akik voltak nem bánták meg, hogy minket választottak és lelkes tapssal követeltek vissza a színpadra. Az előző napi táncok fiúk olyan lelkesek voltak, hogy követtek minket ide is, így a panyolai közönség is szemtanúja lehetett egy igazi legényes táncnak. Köszönjük srácok!

Éjfél tájban, szállásunkra térve az udvaron nagyban ment a halászlé készítés. Egész nap etettek és itattak minket, de akkor se hagyhattuk ki, hisz nincs jobb egy jó kis bográcsban készült halászlénál. Újabb, eddig még nem kóstolt pálinkák is előkerültek, majd hajnalba nyúló beszélgetés kezdődött a tűz mellett.

Másnap délelőtt az összepakolás után próbáltunk még egyet a jövő heti Jubileumi koncertre, majd újabb meghívásnak tettünk eleget. Ezúttal a polgármesterhez voltunk hivatalosak egy jó kis disznópörköltre, természetesen szabad tűzön, bográcsban. Mondanunk sem kell, hogy pálinka itt is volt bőséggel, de még milyenek! Nagyon jól éreztük magunkat, de indulnunk kellett, mert aznap Debrecenben volt körutunk utolsó állomása.

Nem hiába Debrecen cívis város, mindig együtt mozdul meg, ha nagy esemény történik, és a Cimbaliband koncert nagy esemény, így sokan jöttek a koncertre, tele volt az egész Hajdú székház. Az estét, mint az előzőekben is a Zagyva Banda táncháza zárta.

Nagy élményekkel és feltöltődéssel tértünk vissza erről az útról, ahol nem győzzük eleget hangoztatni a panyolai vendégszeretetet, és a polgármester kedvességét és segítőkészségét. Reméljük sokszor megyünk még arra.

DSCN7860

Lublin – Mikolajki Folkowe

Kora reggel már Turán volt a csapat, hogy elinduljunk Lublinba, a Mikoljaki Folkowe Fesztiválra, ahol mondhatjuk, hogy mi voltunk a sztár fellépők.
Szép időben indultunk, messze se volt nagyon, mégis több mint fél napot utaztunk, ugyanis autópálya híján, kis kacskaringós szlovák hegyi utakon, kisebb halálfélelem közepette bolyongtunk. Nagy talány, hogy a hóban kialakított három nyomvonalas úton a kamionok miért közlekednek, és miért nem vesznek észre minket, hiszen mi se szappantartóval gurultunk. Sikerült is elvinnünk egy oszlopot, másképp nem fértünk volna el.
A határon találkoztunk a BAMBÓLÉJÓ gitár duóval, akik pengére hangolt gitárral, és Pavarottit megszégyenítő hangszínben, -5fokban adtak elő slágereket, némi ellenszolgáltatás reményében. Velünk nem jártak túl jól, mivel mi is szegény zenészek vagyunk, de Szlobi megszánta őket.

Késő este megérkeztünk a helyszínre, ahol egy nagyon kedves leányzó gardírozott minket. A három napos rendezvény első napján is sokan nyüzsögtek, kirakodó vásár volt, ahol a szokásos fülbevalók, ruhák, sálak és egyéb kiegészítők csábították az érkezőket. Kipakoltuk a hangszereket, és siettünk a vacsora helyszínére, ami egy disco volt. Mint kiderült, egy vendéglátó helyen sem lehet dohányozni, ami megosztotta a csapat örömét.
A finom vacsorát elfogyasztva elfoglaltuk szálláshelyünket, majd belevetettük magunkat az éjszakába. Jó egy órát kóvályogtunk, mire találtunk egy helyet, ahova beülhettünk, pedig már a GPS segítségét is igénybe vettük. Hangulatos könyvtárnak berendezett kocsma-pizzéria, ahol kényelmes bőrkanapén iszogattunk a helyi söröket. (Geri borozott)

Ezután a csapat fele nyugovóra tért, a másik fele, még maradt szomjat oltani.
Szombat reggel Eszter, Dugó (a hangosító) és Dani, nekiindultak a városnak. Megállapítható, hogy míg mi, nyakig felöltözve is vacogtunk, addig a helyi lányok, harisnya,esetleg rövid szoknya társaságában, kigombolt kabátokkal láthatóan még csak nem is dideregtek. Mikor kérdeztük a kísérő hölgyünket afelől, hogy milyennek számít itt az idő, azt mondta ez nagyon kellemes. Nekünk kesztyűben lefagyott a kezünk, így az óvárosi sétánkat, rövid időn belül meg is szakítottuk egy forró csoki erejéig. A Petit Café nevű helyre ültünk be, mely hangulatos belső terével és zenéjével egész napra maradásra bírt volna minket. Érdekesség, hogy ezen az utcán csak kávézók és kocsmák (Pub-ok) voltak, hegyén-hátán.

Miután átmelegedtünk még járkáltunk kicsit, majd a helyi bevásárló központba mentünk, hogy az itthon maradottaknak ajándékot keressünk. Észrevehetően a lengyelek, nem úsznak a giccses fényekben, és díszekben, se az üzletekben, se az utcákon. Ehelyett sajtokat, kolbászokat, kenyereket árulnak a plázában, ami különös atmoszférát teremt.
Délutáni programunk igen besűrűsödött. 13.00-kor ebéd, majd 14.00-tól interjú a helyi rádiónak. Annyira felkaphattak minket, hogy az előzetes tájékoztatásban közölt, egy interjú helyett, végül hármat kellett adni. Nem sokkal utána egy online TV élőben közvetített minket, ahol Geri és Dani csillogtatta angol tudását, később pedig a helyi TV-nek nyilatkoztunk. A kettő között még volt egy hangbeállás a színpadon, ahová szintén követett minket a stáb, és felvette a beállásunkat. Ezt követően visszasiettünk a szállásra rövid pihenőre, átöltözésre és mentünk is vissza a koncert helyszínére.
Említést igényel az előttünk fellépő litván zenekar, akik 6 dudással, egy elektromos bőgővel és 3 dobbal ír népzenét játszottak, mindenféle beütéssel, a viking metáltól a hardcore-ig, tették mindezt jól eltalált öltözékben (értsd:viking jelmez) Egy hatalmas fából vájt dob volt a középpontban, amit egy hentes kinézetű, kesztyűs férfi szólaltatott meg. Hihetetlen mély basszus hang áradt a hangszerből.
Kis csúszás után következett a mi koncertünk. Érdemes megemlíteni a speakert, aki nagyon intelligens módon és felkészülten beszélt rólunk. Azt hogy mit, sajnos nem értettük, de nem felolvasta a kezében lévő szöveget, hanem mindent fejből mondott, igen hosszan, szóval elismerésünk!
Koncertünket óriási taps és ováció fogadta. Már elötte való nap, találkoztunk a kocsmába fiatalokkal, akik kérdezték, hogy „mi vagyunk az a híres magyar zenekar?”. Jól sikerült a koncert, Balázs elszaggatott néhány húrt, és törtek a verők is, de ez nem gátolt meg minket. Az első sorok végig táncoltak, egy lelkes kisgyerek még a színpadra is feljött ugrándozni. Mindezt a tv élőben közvetítette, úgyhogy nagy esemény volt.
Koncert után még picit kimaradtunk, de már nem sokáig mert másnap korán indultunk haza. Az idő kegyes volt hozzánk, így jól haladtunk, még arra is volt időnk, hogy beugorjunk abba az étterembe, ahol egy éve megálltunk.
Köszönjük a szervezőknek, jól éreztük magunkat! Úgy búcsúztak, hogy jövőre találkozunk.
Reméljük…..
DSCN6869

Bortúra

Szeptember a szüreti fesztiválok időszaka. Az idő nem nagyon kedvezett a termésnek, de reméljük pár csepp nedű csak lesz jövőre is a pohárba.

Első szuszra Kisújszállásra vitt az utunk, ahol megérkezésünkkor éppen a helyi főzőverseny és PÁLINKAfőzőverseny eredményét hírdették ki.
Míg Balázs a cimbalmot húrozta
addig mi kóbászoltunk kicsit
A panyolai polgármester is tiszteletét tette, aki jó barátja a zenekarnak, és rögtön kínált is minket a legjobbfajta Elixírjével, valamint birspálinkával is. A koncert alatt CSAKIS MÓDJÁVAL, de meg meg nedvesítettük torkunkat.
A koncert után meg kell említsük, hogy kaptunk egy ránézetre fahéjas kalácsnak (rossznéven bejgli) tűnő tésztát, de mindenki nagy meglepetésére hagymás szalonnás, sós belseje volt. Az élmény váratlan volt, de el kell ismerni, hogy nagyon finom volt! Köszönet érte ezúton is, mert a nagy rohanásban sosincs idő finomakat enni.
Ezután rohantunk Rácalmásiba, ahol a Tökfesztiválon kellett megmozgassuk a népet, ami sikerült is, de csak félig nekünk köszönhető. Másik fele a természet volt, ugyanis estére eleredt az eső. A zenekar a Titanic filmekből jól ismert “dől a hajú, fúl a szél, esik az eső, de a végsőkig zenélünk” effektushoz tartotta magát, és bár a techinkusok már nejlonnal letakarták a pultokat, menekült ki merre látott, mi DUPLA TEMPÓBAN nyomtuk le a hátralévő két számot. Hangszerek eláztak, nagy kaland volt.

Másnap Etyekre voltunk hivatalosak a Kezes Lábos Fesztiválra, ahol délben a pincében élő adásban közvetített minket az M1, olyan hírességekkel, mint Jankovics Marcel, Szörényi Levente és még sorolhatnám. A késő délutánra tervezett koncert, sajnos elmaradt, mert előző este óta nem javult az idő, és annyira szakadt, hogy a színpad elötti rész, egy nagy iszapbirkózás helyszínére emlékeztetett.

ÉS végül még 3 koncert volt előző héten. Az egyik Pótkulcs, a másik a turai 50. Folk-kocsma a harmadik pedig Villány.

A Pótkulcsban adtuk szerény véleményem szerint, az ősz legjobban sikerült koncertjét. A közönség is hálás volt, a csocsós fiúknak külön köszönet, de valahogy a kis légtér, kevés hangosítás, és minden közrejátszhatott. Felszabadultan játszottunk, nagyon sok ötlet és poén született. Bemutatunk új dalokat is, amik még nem forrtak ki teljesne, de forraljuk. 😉

A tó jege lassan befagy, de mi mégis kint ünnepeltük a Bóha kocsmát, több száz lelkes vendéggel együtt Turán. Ez is egy fergeteges hangulatú koncert volt, ahol nem sajnálták Gellért vonójába rakni a pénzt.

És végül Villány Gere pincészet. Kissé nehézkes volt megközelíteni a helyszínt, mert minden körbe volt kerítve, és természetesen a rendőrök még a fellépőket sem akarták beengedni, de végül mellékutakon sikerült bejutnunk.

A kocsiból még ki se szálltunk, már jött is az első kör rosé. De kóstoltunk Pinot Noir és Chardonnay borokat is. Így a koncert jókedvűre sikerült főleg Szlobi részéről, aki biztos, hogy a Gere féle rosé reklámarca lehetne, ha lenne ilyen. A koncert csúszott, éjfélkor kezdtünk játszani, és nagyon fáradtak voltunk, de sietnünk kellett haza, mert Eszternek már korán jelenése volt.

Bortúra

Szeptember a szüreti fesztiválok időszaka. Az idő nem nagyon kedvezett a termésnek, de reméljük pár csepp nedű csak lesz jövőre is a pohárba.

Első szuszra Kisújszállásra vitt az utunk, ahol megérkezésünkkor éppen a helyi főzőverseny és PÁLINKAfőzőverseny eredményét hírdették ki.
Míg Balázs a cimbalmot húrozta
addig mi kóbászoltunk kicsit
A panyolai polgármester is tiszteletét tette, aki jó barátja a zenekarnak, és rögtön kínált is minket a legjobbfajta Elixírjével, valamint birspálinkával is. A koncert alatt CSAKIS MÓDJÁVAL, de meg meg nedvesítettük torkunkat.
A koncert után meg kell említsük, hogy kaptunk egy ránézetre fahéjas kalácsnak (rossznéven bejgli) tűnő tésztát, de mindenki nagy meglepetésére hagymás szalonnás, sós belseje volt. Az élmény váratlan volt, de el kell ismerni, hogy nagyon finom volt! Köszönet érte ezúton is, mert a nagy rohanásban sosincs idő finomakat enni.
Ezután rohantunk Rácalmásiba, ahol a Tökfesztiválon kellett megmozgassuk a népet, ami sikerült is, de csak félig nekünk köszönhető. Másik fele a természet volt, ugyanis estére eleredt az eső. A zenekar a Titanic filmekből jól ismert “dől a hajú, fúl a szél, esik az eső, de a végsőkig zenélünk” effektushoz tartotta magát, és bár a techinkusok már nejlonnal letakarták a pultokat, menekült ki merre látott, mi DUPLA TEMPÓBAN nyomtuk le a hátralévő két számot. Hangszerek eláztak, nagy kaland volt.

Másnap Etyekre voltunk hivatalosak a Kezes Lábos Fesztiválra, ahol délben a pincében élő adásban közvetített minket az M1, olyan hírességekkel, mint Jankovics Marcel, Szörényi Levente és még sorolhatnám. A késő délutánra tervezett koncert, sajnos elmaradt, mert előző este óta nem javult az idő, és annyira szakadt, hogy a színpad elötti rész, egy nagy iszapbirkózás helyszínére emlékeztetett.

ÉS végül még 3 koncert volt előző héten. Az egyik Pótkulcs, a másik a turai 50. Folk-kocsma a harmadik pedig Villány.

A Pótkulcsban adtuk szerény véleményem szerint, az ősz legjobban sikerült koncertjét. A közönség is hálás volt, a csocsós fiúknak külön köszönet, de valahogy a kis légtér, kevés hangosítás, és minden közrejátszhatott. Felszabadultan játszottunk, nagyon sok ötlet és poén született. Bemutatunk új dalokat is, amik még nem forrtak ki teljesne, de forraljuk. 😉

A tó jege lassan befagy, de mi mégis kint ünnepeltük a Bóha kocsmát, több száz lelkes vendéggel együtt Turán. Ez is egy fergeteges hangulatú koncert volt, ahol nem sajnálták Gellért vonójába rakni a pénzt.

És végül Villány Gere pincészet. Kissé nehézkes volt megközelíteni a helyszínt, mert minden körbe volt kerítve, és természetesen a rendőrök még a fellépőket sem akarták beengedni, de végül mellékutakon sikerült bejutnunk.

A kocsiból még ki se szálltunk, már jött is az első kör rosé. De kóstoltunk Pinot Noir és Chardonnay borokat is. Így a koncert jókedvűre sikerült főleg Szlobi részéről, aki biztos, hogy a Gere féle rosé reklámarca lehetne, ha lenne ilyen. A koncert csúszott, éjfélkor kezdtünk játszani, és nagyon fáradtak voltunk, de sietnünk kellett haza, mert Eszternek már korán jelenése volt.

DSCN6752

Uherske Hradiste

Szeptember második hétvégéje sem volt koncert mentes.
A budai várban a Borfesztiválon játszottunk, és bár kissé esős volt az idő, mégis sokan jöttek meghallgatni minket.
Mihelyst lejátszottunk indultunk is Csehországba, Uherske Hradiste-ba, ahol másnap délelött egy fesztiválon játszottunk.
Útközbe megálltunk, az elengedhetetlen benzinkutas szendvicsekért, melyet a banda 99%-a előszeretettel fogyaszt 😀 És vettünk pár dvd-t az útra, hogy gyorsabban teljen az idő. Ilyenkor nagysikerű és elmecsiszoló műveket nézünk, a Blöfftől elkezdve a Blöffig. De még nem mindenki látta az elejétől, ugye Szlobi? :))

Éjfélre meg is érkeztünk, elfoglaltuk szállásunkat, és a pihenés melett döntöttünk, mert 9-kor kellni kellett.
Szállásunk már sokkal komfortosabb volt, mint az előző francia Kumpania rezidencia, bár a falak nem szűrték meg, a szomszéd fiatal pár esti akcióját :)
A svédasztalos reggeli és kávé után, mindenki útra készen volt, csak Gellértet sikerült nehezen felkelteni, aki se, ajtódörömbölésre, se a mobil nem kellt fel, végül a szobatelefon hosszas csörgése rázta fel mély álmából. Indulás elött Peti megtisztította frissen vásárolt cipőjét, Balázs instrukciói alapján.

A délelötti időpont ellenére tele volt a tér, körülbelül 1000 ember, hallgatott minket. Jól sikerült a koncert, a közönségnek annyira tetszett, hogy az összes magunkal vitt CD-t elkapkodták.

Sajnos ismét sietnünk kellett haza, pedig a házi chips és sült kolbász nagyon csábító volt. De arra még éppen futotta, hogy megkóstoljuk a helyi csapolt sört, ami mézédes volt.

Dani-derbuka1

Kumpania Fesztivál

Mielőtt belekezdenék a francia gypsy társadalom ecsetelésébe, azelőtt had említsem meg pár szóban, hogy új taggal bővült a zenekar, Horváth Dániel személyében, aki az ütős hangszereknél váltotta fel Rodek Krisztiánt. Dani lassan egy hónapja van a zenekarba és kezd beilleszkedni.

Franciaország kis városkájába, Ariége-be vitt az utunk, amit még a Balázs féle 30kg-os NAGY NAGY Világatlasz sem talált meg,

de szerencsére volt nálunk Gypsy-Sz, amivel át a Szurdok-szoroson, a Temzén, a Szajnán, és még az Óperenciás tengeren is túljutottunk el a célállomásig. 2000km nem kis távolság, ezt Balázs, Princz Gergő, és Szlobi testvériesen beosztva sok energiaital és kávé+cigi combó társaságában teljesítette. Az út végére már igencsak fáradtan, de megérkeztünk.
A helyszín egy egyutcás kis falú volt, onnan kellett menni 10 percet kocsival, és a semmi közepén lefordulni, majd földúton egyszer csak sátrak kezdték szegélyezni az út szélét, valamint láthatósági mellénybe öltözött alakok jelezték, hogy jó felé járunk. Lakókocsik, sátrak, benne félmeztelen (mindkét nem képviselői) hippi félék, kutyákkal, egyéb háziállatokkal, lődörögtek és mind azt képzelték magukról, hogy most ők aztán cigányok.Mintha egybegyúrták volna a SZIGET Fesztivált, Hegyaljával, Kapolcsot, Kusturicát a macskájával, és JAJ, mi lett belőle. Egy nagy cirkuszi sátor, ami a koncert helyszínét adta, kisebb kirakodó vásár, egy közepes étkező, amit VÉRHAS-BÜFÉnek neveztünk el. Hogy miért is? Az étkészlet, a környezet legyektől megkezdve, különböző állatfajtákig, a higiénia teljes hiánya, és az ételek kinézetre is „bíztató” hatást gyakoroltak, amúgy már nagyon éhes pocakunkra, így inkább maradtunk a tisztító kúránál. Itt kell megemlíteni a TOALETT szekciót, amely egy lakókocsiból állt. Több western-filmekből ismert ajtó mögé lehetett beállni, vagy ülni – ez esetben csak nyitott ajtónál, mivel olyan kicsi volt a hely – ahol, ’A’ verzió: nagy dézsába lehetett engedi a dolgokat, ’B’ verzió: szalmát kotorhattál magadnak, hogy oda végezd ügyes-bajos dolgaidat. Mindezt ablakkal megspékelve, hogy az alra járók gyönyörködhessenek szép hátsó fertályunkban.

A backstage-ben találkoztunk a szervezőkkel, akik nem lehettek több harmincnál, mégis jól szervezték a fesztivált, Európa több messzi pontjáról neves zenekarokat hívtak meg. Magyarországot a Parno Graszttal képviseltük. (zárójelbe itt jegyeznénk meg, hogy a Parno Graszt volt az egyetlen echte cigány zenekar, egy magát manush fesztiválnak tartó rendezvényen. Az nem elég, hogy valaki úgy öltözik, és annak akar tűnni, mert a fellépők és a hallgatók között is csak ilyennel találkozhattunk)
A szállásunk a beharangozott hotelhez, majd apartmani minőségbe visszacsúszotthoz képest is mást mutatott, mint amire számítottunk. Külsőre nagyon hangulatos kis szállásnak tűnt,

de már az ajtóban szembesülni kellett, azzal, hogy ez nem az amire számítottunk. Minden tárva nyitva, a barátság jegyében, mely barátság annyira közvetlen volt, hogy a földön felállított matracok és szivacsok szolgálták a fekhelyünket, melyben elötte talán pár perccel még aludtak. 3-4 ágyas „szobák”, „berendezve” nemrég otthagyott cigarettacsikkel, alsónemükkel, papuccsal, számítógéppel, könyvekkel. Magyarán egy művész szállót kaptunk, ahol amúgy emberek laknak. Kérdés, hova lettek azok, akik láthatóan ott élnek hosszú évek óta, rejtély, mi mindenesetre kénytelen kelletlen álomra hajtottuk fejünket.
VAGYIS DEHOGY :)Kedves kísérőnket megkértük, hogy legyen oly szíves átszólni, az éppen záró sarki pizzériásnak, hogy még egy sört legurítanánk. De szigorúan csak egyet. Ez Éjfél után nem sokkal lehetett. Miután hajnal 3kor még vígan ott beszélgettünk, és lassan zárták a pizzériakocsmát, páran a bandából még visszamentek „fesztiválozni”.
Reggel szépen kényelmesen felkeltünk, kis séta és bevásárlás után az esti koncertünk helyszínére mentünk, ahol az ebéd szintén az ehetetlen kategóriába került. A koncert este hétkor kezdődött, első fellépő zenekarként féltünk attól, hogy nem lesz senki. Mindaddig így is volt, míg el nem kezdtünk játszani, de az első szám végére megtelt a hatalmas sátor, és felejthetetlen élményben volt részünk. A közönség végigtombolta a több mint egyórás koncertünket, ami által mi is nagy kedvet éreztünk a muzsikáláshoz.

Aznap este nem volt éjszakázás, mivel reggel korán indultunk haza. De az este még tartogatott meglepetéseket. Az ajtók nyitva, és a sötétbe a lépcsőn fel, furcsa neszt hallottunk. A lámpát felkapcsolva több kóbor, vagy félkóbor kutya szó szerint garázdálkodott a szállásunkon, megették a baguette-et, sajtot, lekvárt, amit reggel hoztunk, befészkelték magukat a szobákba, pár levélpapírt cafatokra téptek. Miután sikerült nehezen kikergetni őket, egy aranyos fehér kivételével, aki Dani és Eszter szobája előtt őrködött, jöhetett a zuhanyzás. Harc folyt az egyetlen guriga WC papírért, és rövid fohász közepette álltunk a kádban, mely minden kis mozdulatra, borzalmas recsegést hallatott, mint ami, bármelyik pillanatban leszakad, és a fölszinten köt ki. De a horror elmaradt, nyugovóra tértünk, majd korán reggel indultunk vissza. Útközben még beugrottunk San Remo-ba ahol, Geri életében először csobbant a tengerbe. Danival ketten mártóztak kicsit, majd a kis megálló után indultunk is haza.
Nekünk nagy élmény volt.
DSCN6611

hírözön

Hamarosan tájékoztatást adunk az utóbbi hónap eseményeiről, mert van miről…Volt Franciaország műcigánnyal, Csehország délelötti sörözéssel, és az itthoni borfesztiválok garmada.

Kövessetek minket!